Az Underworld (Alvilág) című film több vonatkozásában is érdekes.
Elsősorban azért, mert Budapesten vették fel, másodsorban pedig a stáb és a szereplők jó része is magyar. (Többek között Görög Zita is feltűnik a filmben, de -szerencsére- csupán kis szerepet kapott.)

A történet a vámpírok és a vérfarkasok közti ősi háborúkról szól, ami napjainkban is tart, csakhogy a farkasok számára valamiért fontos egy Michael Corvin nevű fiatal férfi, aki Mátyás király leszármazottja és a vérében rejlik a kulcs a két faj egyesítéséhez. Eközben persze szerelmi sokszögek és hatalmi harcok dúlnak, árulások és a főszereplő vámpír múltjáról, valamint fogadott vámpír-apjáról is kiderülnek érdekességek.  Eddig a pontig igazából semmi új nincs a történetben, ráadásul több baki is található benne a vámpírokkal és a vérfarkasokkal kapcsolatban. Az ilyen jellegű filmek storyja szinte midig sablonra épül és mentes legtöbbször az újdonságoktól vagy a tényleges izgalmaktól, így maga a látvány húzhatja(ná) ki a süllyesztőből az alkotást, de ez is eléggé keserédes utóízt hagy bennünk.

Az farkassá változás valami elképesztő borzalmasra sikeredett; félelem helyett hascsikorgaó nevetést vált ki az emberből a látványa, a vámpírok pedig vámpírként szinte nem tesznek semmit, mintha csak közönséges halandók lennének földi gravitációval és idősebességgel. ( ezalól talán csak az első egy-két perc a kivétel, amikor a toronyról leugranak az utcára )
 
A hangulat azonban megvan és él a filmben: állandóan szólnak basszusok, szívritmusként döngő, sejtelmes hangok, amikhez társul a teljesen sötét kép, ami szó szerint értendő, ugyanis a film olyan, mintha napszemüvegen keresztül néznénk, aminek kék a lencséje.
Ez a hatás nagyon jól néz ki és érdekes is ráadásul, csak sokszor kevés látszódik magából a filmből emiatt.

A karakterek múltja sablonos és életszerűtlen, maguk a jellemek pedig szinte nem is léteznek. A harcos részek sem a legjobban ugyan, de mégis leszögez a film minket a képernyő elé és megnézzük akár még egyszer is.

Mindettől függetlenül átlagos, tömegfilmről van szó, ami nem érhet fel például a Penge-triológia sajátosságaival és egyedi világával, bár kétségtelen, hogy rendesen megdolgoztak vele és egy tizes skálán hét pontot megérdemelnek érte.


A hivatalos honlapon található kellemes flash animáció egyik menüpontján feliratkozhatunk egy grafikus felületu térképre, ahol nevünk, email címünk és helyzetünk megadásával megjelenünk az általunk választott klán (vámpír, lycan) szimbólumával jelöle. Érdekes, hogy többen a vad vérfarkasok mellett voksolnak, míg a szigorú szabályrendszerek között élo vámpírokat kevesebben favorizálják; valahol pedig ez egyfajta kivetülése a társadalomnak, amely nem akar szabályok között élni, inkább vad falkába tömörülve, szinte öntudatlanul létezni és minden szépséget, csodát és egyebet eltörölni. Ezzel a kérdéssel minden bizonnyal máskor foglalkozunk még behatóbban is, hiszen a vámpírok köré épült kultusz és szabályrendszer bemutatása akár több számot is megtölthetne és tökéletesen követheto a klánok jellemében az ember és azok életstílusa, hiszen a vámpírklánok nem mesebeli gyülekezetek, hanem a valóságra épülo emberi tényezok csoportosítása a legfobb jellemzok alapján; így akár lehetne minden klán neve a valóságban elfogadott és elismert ágazat vagy szubkultúra.
Az pedig, hogy több közül választhatunk, csodás pszichológia érzékrol tanúskodik és kialakulásuk sem a véletlennek köszönheto, hiszen ezek valamelyikében mindenki magára fog ismerni; ezért is léteznek.