A Holló hihetetlen gyorsasággal vált kultuszfilmmé, képi világa és sötét, borongós története olyan újítást hozott a filmtörténelembe, amit nem sok másik mű volt képes produkálni: műfajteremtő hangulatot, eredetiséget és egyéniséget

A Holló angol címe helyesen fordítva "A Varjú" lenne, ám vagy a fordító hibázott vagy csak a misztikusabban hangzó és így eladhatóbb nevet választotta a filmnek -talán kissé utalván is ezzel  Poe Hollójára, aminek hallatán mindannyiunkban felrémlik egy borongós, sötét történet; pont, amilyen ez a film is volt.

A Varjú több mitológiában is fontos szerepet tölt be azzal, hogy ő hozza vissza a holtakat az életbe, akik még nem fejezték be itteni pályafutásukat (általában erőszakos halál okán, így céljuk természetesen a bosszú), vagy akkora a fájdalmuk, amin csak itt képesek enyhíteni -legtöbbször bosszúval egy-egy szerettük meggyilkolásáért.

A Holló első része (1994) Brandon Lee mozgáskultúrájából fakadóan látványos jelenetekkel volt tarkítva, ám mégsem ez, hanem inkább sajnálatos halála tette filmtörténeti szempontból is halhatatlanná, amikor a kelléktár vaktöltényei közé rejtélyes módon éles lőszer is került és ez kioltotta a színész életét.

Emiatt a tragikus "baleset" miatt eleinte nem is akarták a filmet bemutatni a nagyközönségnek, ám addigra akkora lett a nyomás rajtuk a beharangozott előzetesek miatt és a hatalmas várakozás -ami a filmet megelőzte- nem maradhatott kielégítetlen; így történt hogy az utolsó néhány jelenetet is leforgatták egy dublőrrel, majd vászonra került -és több, mint siker lett. Kultusz.Történelem.

A halálból visszatérő férfi, aki megbosszulja kedvese -és saját- halálát igen romantikus történet, ám mindezt olyan mértékű fájdalommal és sötétséggel tetőzték meg a gótikus jelleg mellett, ami elsöprő sikert hozott a film -és készítői- számára;soha ezelőtt hasonlót még nem láthattunk képernyőn.

A borongós mondatok és a halálon túl is tartó szerelem furcsa, már-már groteszk elegyet alkottak, ám a feltörekvőben lévő goth-dark szubkultúra egyik alapja pont ez a fajta kettősség, ami szintén növelte az elismerést a film felé.A Holló az a film volt, amiből folytatást nem szabad készíteni, hiszen a varjú mitológa legendája nem ad elég tág teret az íróknak, így nagyon gyorsan csak önmaga reprodukálására képes, ám a siker -és a pénz utáni hajsza- megkövetelte, hogy elkészüljön Vincent Perez főszereplésével a Holló 2.

Nem véletlen, hogy langyos fogadtatásban részesült és feleakkora siker sem lett, mint elődje -hiszen nem is lehetett. Ez nem az "amerikai szuperhő megmenti a világot" -jellegű alkotás volt, aminek a végére elég egy új főgonoszt állítani és más címen ismét eladható lesz. Nemcsak a hangulatot kellett volna visszaadni, amit az elsőben láthattunk, de emllett egy olyan új történetre is szükség lett volna, ami érdekes és odaszegezi a nézőt a képernyőhöz/mozivászonhoz. Szerelem helyett egy gyermek halála volt a kiindulópont, ám attól függetlenül, hogy csak néhány ksiebb újítást találhattunk a filmben, még élvezhető volt, habár erőteljesen alulmaradt elődjéhez képest. Az utolsó néhány rész például, ahol halotti-bulit tartanak az utcán, teljességgel nevetséges minden tekintetben. Csakhogy valakik úgy érezték, van még a történetben valami, amit mindenféleképpen meg kell mutatni a nézőknek, így létrejött a Holló 3.
A Holló 3 újításai között a nyomozás szerepel és az, hogy nem tudjuk már a film elején a főgonosz kilétét és Mr.Holló-val együtt jutunk el a végkifejlethez. Termsézetesen a végén itt is elveszti hatalmát -nem lehet egy halhatatlan a győztes, aki sosem sérül meg; így elveszne az "igazságos bosszú" fogalma benne-, ám természetesen ő győz.

A harmadik rész főszereplője, Eric Mabius, leginkább egy groteszk Joker-babára hasonlít, akinek önkéntelenül is örök mosoly trónol az arcán, emellett arca is kissé gyermekies, haja rövid és barna... Mindezek teljességgel elűzték a filmből az első -és talán a második- varázsát is, sokkal inkább nyomozgatós-detektíves lett, mint elődjei, ez azonban kioltotta a hangulatot és a misztikumot belőle. A minőségét leginkább az jelzi, hogy kevesen tudnak arról, hogy egyáltalán létezik harmadik rész is...

És most, 2004-ben már készül a negyedik rész is, a Wicked Preyer alcímű -remélhetőleg számítógépes effektekben gazdag, ám az eredeti hangulatát és a sajátos kamerakezelésést visszaadó- alkotás, aminek főszerepét Edward Furlong játssza el (Terminátor 2: John Connor). Júniusban kezdték forgatni, a rendezői széket pedig Lance Mungia foglalja el.
Csak remélhetjük a legjobbat tőle és azt, hogy ismét felvirágoztatja ezt a kultuszművet modern technikai segítséggel, ám nem effekt-dömpiggel ostorozva csak a nézőt, hanem hangulattal és sötét bájjal elkápráztatva egy jó történet mellett, ahogyan tette fénykorában.